Watch My Dying a mySpace-en
  • мягкая мебель Днепропетровск
  • шкафы купе Днепропетровск
  • кухни Днепропетровск
  • WATCH MY DYING - Klausztrofónia

    Idomtalan

    árban rég egyeztünk meg
    csak szoptass még, tankolj tele
    nem kell még védekezned sem
    majd én ügyes leszek, bízhatsz bennem
    aztán magamra drótozok egy cafat
    hétfő reggeli felhőszakadást
    rajtam marad, amíg kitart
    az a néhány ócska kábeldarab
    nem zártam kulcsra az ajtót
    csak kérlek, oltsd le a lámpát
    cinkos kis túlórákon
    tudj szaporodni a fajtám hátán
    üresség formája, dharma alakú
    tátongás a begyógyult szemű fiókád torkán
    a furcsa kis szajhád azzal vígasztalódik
    azt hiszi, lesz még nap és gerince
    elutasítani


    Carbon

    tükrök szilánkjait illesztem össze
    mintha csak álmodnék, megváltozott a kép
    mutatna valamit
    a mutatók körbe sem jártak rég
    mondd, megismersz-e még
    közben azt hiszem kifosztották
    az éjszaka maradék méltóságát
    sötétje csak annyit tett, hogy nem láttam
    csak az üres helyedet
    árnyékot vet mint ágyat
    és ágyat vet mint ráncot
    ráncot vet, vihart arat
    máshol és máskor járok
    kalapácsláb a haranghorizonton
    minden léptem csendítés
    túlvisszhangzik a városon is, míg
    egyensúlyra lelek peremén
    tépj, egy oldalt hátulról szakíts szét
    minden más lesz mint rég
    az album lángolva ég
    nem marad csak szén
    már nem várnak többé ismerős fák
    messzebb a karnyújtásnyinál
    az album lángolva ég...


    Klausztrofónia

    levetkőzöm magam
    az örvényben, agglomerált hálóban
    nem értem, hogy nem értem, hanem magam ellen
    nincs mit tennem, csak harapni enged
    álom marad, hajszálnyi pillanat
    a felszín alatt, a torkomon akad
    horgon lóg
    légzőgyakorlat volt
    nem kell hánynom, boldog is lehetnék
    üres mappa, csupa lehetőség
    ...azaz semmi
    korgok csak, mint aki gyöngyökre vár
    amin végre látni egy cseppnyi fényt
    igazi otthonét
    akvárium-kirakatok mélyén
    horgon lóg
    légzőgyakorlat volt
    és most fényes szobákról álmodom
    ahol lesz párnája a szendergésnek
    asztala a vasárnapnak
    hagyd, hogy merjem hinni
    kérlek, süss fel nap, fényes nap
    a bárányok megfagynak
    nézd, mintha csak minden egyes nappal
    eggyel feljebb és feljebb volna az ajtó
    amit estére rámcsapnak
    nincs megfejtés, azt hittem
    útközben irattartó-karjaimra tűztem
    lejáratlan szerződésként kaptam
    észt osztok
    én is horgon lógok


    Nullpont

    én, kinek füle van a hallásra
    nem értem meg, azt amit mondasz
    belül növekvő kérdőjel-ösztön
    feszíti szét az állkapcsaimat
    beszélsz csak kongó, elfojtott hangon
    mintha bármit is jelentene, de
    semmit sem mondasz, semmi sem szól, csak
    talán az eszme mindenek felett
    ez a hét tényleg sosem ér véget, pedig
    ez is pont olyan, mint a többi
    de itt maradt egy pillanat
    amikor át fogok majd jönni
    foglalkoztat a gondolat, játszom
    egy furnérkoporsóval
    nézem az esőt, hogy
    miként veri el az intézeti temetést


    Horizont 16:9

    nap nap után, sosem szállhatok le
    fejreállíthatom a térképet
    felfognám, a sínek miért
    ahonnan jöttem, ott érnek újra véget
    izzadtság folyt a betört számlapon
    a bifokális üveghegyen túl
    a távolság talán nem rövidül
    éppen olyan örök, akár a blues
    nem muszáj tovább vonszolnod
    értsd meg, helyettem úgysem tudod
    megérinteni a horizontot
    megérteni a hívó szót
    szélcentrifugában sodródva
    megkörnyékez a megfontoltság
    hogy nélküled is végigcsináljam
    akkor is, ha úgy gondolsz rám
    mint egyenletre, az egyetlenre
    mindegy felejtsd el, nekem nem kell
    kövess, vezess, vagy állj félre
    de ha csak magadat keresed, kerülj ki engem
    mit vársz, ez csak egy sláger szövege :)
    nem érdekel és nem sajnálom
    igen, lehet hogy ez az egész
    tévedés, de legalább a sajátom
    és talán nincs fény az alagút végén
    mindegy felejtsd el, nekem nem kell
    kövess, vezess, vagy állj félre
    de ha csak magadat keresed, kerülj ki engem


    Technika angyala I.


    Technika angyala II.

    bár arcát ismertem már
    névjegykártyát nyújtott át
    diszkrét dicsfényben fürdött
    megfogtam Isten lábát
    angyal szállt akkor köztünk
    nadrágszíján engedve
    önzetlen karnyújtással
    mindezt csak értem tette
    élőben még sokkal szebb volt
    míg kártyát választott
    csend sem mozdult
    nincs több kérdés
    úgy kért kódot
    egy halk szót sem mondott
    egyek voltunk
    és minden problémához
    újabb tesztet végzett el
    újabb számításokkal
    önköltséget számolt fel
    még kisebb árrést ígért
    nem hallottam még jobbat
    ingyen tömjénmintát szórt
    míg Kafkán gondolkoztam


    Túladagolt idő

    meggyújtok még egy szálat
    izzik lassan, a hó még várhat
    húznak a vonók a csigolyákon
    a feszesre hangolt idegeken
    a lehetségesnél még gyorsabban
    míg haszontalanra nem öregedem
    neki hiába a bordaterpesz
    nem sajnálja a gyantát rólam
    ha évekbe telik is, belegörbít
    hogy csak amit szabad, azt álmodjam
    meggyújtom az utolsó szálat
    a falon át izzik, a hó még várhat
    aztán úgyis rámveti magát
    ha lejár a korhatár, tovább nem vár
    messzire rúgja a kottamankót
    úgysem érdemel mást
    teker még rajta, hátha megpattan
    hangolna feljebb, hogyha tudna
    játszana rajtam valami szelídet
    jégcsap-ujja újra meg újra


    Nicht vor dem Kind

    ipari szörnyeteghangdaganatok lepték el
    a lüktető, eleven, nedvzöld csodahippirétet
    McDarálták végig az összes mozdulatlant és az
    aktivista békeharcos greenpeace-tüntetőket
    egy törpe segélykiáltás
    zuhant a lánctalp alá
    egy törpe segélykiáltás
    zuhant a lánc-talp-alá-való
    bármely nagyvad felkaphatta volna
    ezt az édes kis 16 éves sikolyt
    ártatlanul, a gondolatbűncselekmény
    vétségében még érintetlen volt
    gondos legyek rigatták el
    zárat csókoltak kis cukorszemére
    aztán néha amikor elővették
    csak annyit mondtak
    nahát
    mennyit nőttél, kis sikoly
    amióta nem láttalak


    Gyúlékony csíra

    ajándékom, a gyúlékony csíra
    sarjad, feszít, hasogat, repeszt
    hová tehettem volna magamban
    miközben szomjazó gyökereket ereszt
    rántsd ki a földet a négy sarkából
    alatta biztos megtalálsz
    ha elültettél is, Benned járok
    itt várok Rád
    csak lobban, aztán csillámokat ad
    az utolsó kis lehulló cseppbe
    hullámot gyűrűz a panel hátán
    némaságba öltöztetve
    kérem azt a hazug nyelvedet
    Hús- és Értelem Anya
    elhallgatni, elhallgattatni
    míg a józansággal nyugton nem hagy
    és ha megcsap a tegnap szele
    csengő szemcséidbe fújok
    ha elül végre a csend is egyszer
    megnyugszanak majd a húrok


    B-terv

    hajnalt hasítva enged éppen még valamennyit
    míg cserben nem hagy a kerék
    tankkal ha bírja, elmegy épen még valameddig
    mindent elhagyni, az elég
    ami csak a csövön kifért, padlógázzal ébredésig
    hajtottam és már nincs miért
    talán én maradok alul, legyőzni vágyva az időt
    lassan de bizonytalanul
    a rádiót csontig tekertem egyetlen értelmes szóért
    azt hiszem feleslegesen
    mert mindent elnyomott a zaj, édes álomként
    amire visszabólint az első fal
    holnap van, nem vár
    máshol még tán szükség van rám
    mert én sem erre indultam el
    nincs híd semerre, mind elégett
    nem kell ne kérdezd
    nem volt B-terv


    Nyesr hát

    megfeszülnek a szíjak
    frissen hasítva mind a hátból
    igába dőlve vak lépteken
    zablát harapni, húzni a hámot
    nyílnak a rögök, léptet az eke
    szorgalmas verset karistol
    minden rímel mindennel
    ha elég mély, nem lesz több hamis sor
    betöretlen lóról
    betört karámajtóról
    fojtogató porról
    lélegzetnyi alkonyról
    nincs több egyforma kör
    nem tart kordában szár
    más ösvényen nem húz többé sár
    állva alva sem nyugszik a dobogás
    heveder hasad a hajnallal
    nyílnak a felhők, tisztára mosnak
    billognak nyoma sem maradhat majd
    állva alva is járni várnak
    mint sosemvolt-régen, nyers lábak
    napot, a holdat, eget, a földet
    utat, a végtelen mezőket
    másképp is lesz majd
    más többé nem hajt
    nincs több egyforma kör


    Kék ég, zöld fű

    egy másik formában ott jártam Nálad, mikor öregen és ráncosan feküdtél
    láttalak, amikor eszedbe jutott, hogy ezt az oldalt már olvastad valaha,
    amit ebben az ügyetlen percben írok
    talán arra gondoltál, hogy a kapcsok összezárultak és
    a párhuzamosok mégis találkoznak a végtelenben
    körben ott vannak mind a válaszok
    csak kérdezni kellett megtanulni



    « back
    © 2005-2006 Watch My Dying & Powerground Management
    Minden jog fenntartva! All rights reserved!