• мягкая мебель Днепропетровск
  • шкафы купе Днепропетровск
  • кухни Днепропетровск
  • Cikkek / Lemezkritikák

    Watch my dying - Fényérzékeny

    A heavymetal.hu beszámolója az új lemezről...

    Hajas - 2006. December 4. 14:45

    Nyugodtan kijelenthetjük, hogy a magyar underground egyik legfontosabb bandája a Watch My Dying. Jómagam régi híve vagyok a csapatnak –a Rendszerhiba óta követem a munkásságukat-, és sok egyéb mellett az is nagyon szimpatikus a társaságban, hogy sose ismétlik meg önmagukat. Most se.

    Nem tagadom, a borító meg az egész booklet nem hozza a szokott szintet. Nem tudom, hogy ennek vajon anyagi okai voltak, vagy esetleg koncepció, de a Klausztrofónia lemezt egyenest öröm volt kézbe venni annak idején. Ez az öröm most elmaradt, ráadásul az igényes kiállítás azon dolgok egyike, amelyikkel legalább egy kicsit lehetne harcolni az egyre inkább elharapódzott másolgatás/töltögetés ellen, és megtisztelni azokat, akik megveszik a műsoros hanghordozót.

    A másik nagy gondom a hangzás. Amíg a Húsmágnes gyilkosan szólt, és a Klausztrofóniában sem találtam kivetnivalót, addig a Fényérzékeny valahogy csak nem akar megdörrenni. Nem olyan izmos, bunkó a megszólalás tehát, mint korábban, és nekem kicsit hiányoznak a mélyek.

    A nyitó Elsőbbségi igazi nekem való csemege, vagyis egy eszetlen, Dillinger-es aprítás. Talán ez a legmatekosabb szám a csapat történetében: aki nem szereti ezeket a komplex mészárlásokat, azt tényleg hordágyon viszik el a dal hallatán. Ezután jön a címadó szám, ami dallamossága –legalábbis WMD-szinten- miatt elsőre nem tetszett, de azóta rájöttem, hogy ez a szerzemény igenis az egyik erőssége a lemeznek: hihetetlen mocsok húzása van! Már itt előjön -a Klausztrofónián egyébként viszonylag háttérbe szorított- Meshuggah hatás, amit most több nótában is jócskán érezni – mondjuk egyébként is a Clawfinger/Meshuggah közös stúdiójában masterelték az albumot. A későbbiektől kezdve viszont nem mindig áll össze a kép. A Tegezőben például nagyon tetszik, hogy végiggyalulja a társaság, de mégis azt érzem benne, amit sok más nótánál is, nevezetesen hogy most nem sikerült olyan emlékezetes, kerek dalokat írni, amiket már megszokhattunk a bandától. A másik, hogy nekem nem jöttek be a Meshuggah késői, lassú, "hömpölygősebb" dolgai, amikkel hangulatilag most több dal is rokonítható (Metrikus, Hínár, 50 Hz). A sokszínűség viszont továbbra is erőssége a csapatnak: az Ohm-ban például szintén slágeres a refrén, de a legnagyobb kedvencemet a végére hagytam: ez nem más, mint a Háttal Álmodó. Rólam aztán senki se mondhatja, hogy nagy rajongója vagyok a balladáknak, de az előttem ismeretlen Bugárdi Melinda énekével egy kisebbfajta csoda lett ebből a számból. Káprázatosan szép nóta!

    A szövegek, összességében véve talán most némileg egyszerűbbek – persze csak amennyire Gaobrtól ez kitelik. Nekem tetszettek a korábbi elvontságok is, de azért nem baj, hogy ezúttal bélyeg, vagy elmebaj nélkül is meg lehet fejteni a mondanivalót.

    A csapat 42 mániája, persze a régi: a lemezhossz ugyan most nem jött ki, mert bő háromnegyed órás a korong, de így is rengeteg különböző módon utal a társaság a bűvös számra: a Háttal Álmodóban például elhangzik, hogy "három perc múlva lesz csak háromnegyed", de a CD tálca alatt a kulcs száma és a lázmérő is 42-t mutatnak.

    Mindent összevetve, természetesen jó ez a lemez is, mert hát a Watch My Dying hazánk egyik legjobb bandája, és az is roppant szimpatikus, hogy egyfajta underground hősként, megmaradt a társaság a szerzői kiadásnál, de személyes véleményem szerint a Husi és a Klausztrofónia is erősebb anyagok voltak.

    Értékelés: 8/10 - Erős anyag!

    Kapcsolódó linkek:
    Az eredeti cikkhez kattints ide!


    « vissza
    SZAVAZÁS
    Melyik a kedvenc dalod a Moebius lemezről?