• мягкая мебель Днепропетровск
  • шкафы купе Днепропетровск
  • кухни Днепропетровск
  • Cikkek / Lemezkritikák

    Watch My Dying - Fényérzékeny

    A Metalnews írása

    Ary - 2006. December 4. 14:51

    Pontosan két évvel ezelőtt jelent meg a Watch My Dying első nagylemeze a Klausztrofónia. A mai napig nagy kedvencem az a korong, és kíváncsian vártam, hogy az új dalok hogyan tágítják majd tovább a kísérletezős death metal banda groteszk világát. Kicsit félve tettem be a cd-t a lejátszóba, mivel a kissé egyszerű és "vakítóan" világos lemezborító inkább negatív hatással volt rám. Biztos túlságosan fényérzékeny vagyok. :)

    A lemezt nyitó Elsőbbségi hallatán még jobban elbizonytalanodtam. Hihetetlenül agresszív és barátságtalan nóta. Kezdésnek talán túl nagy falat egy gyanútlan hallgatónak. Aztán következik a címadó Fényérzékeny és bólintok, hogy igen, ez az. Erős refrén, színes, változatos és borult témák egymás után. Gábor minden hangját előveszi, és a szöveg is zseniális. Igazi WMD sláger (ha lehet ilyet mondani).

    Innentől aztán már jöhetnek az Elsőbbségihez hasonló, kimondottan elmebeteg és pusztító dalok, mint A tegező, ami egy őrületesen komplex zúzda. A két gitáros (Bori Sándor és Kovács Attila) előtt le a kalappal. Súlyosan borult a Metrikus is. A dal első fele monoton ökölcsapásoknak hat, majd középen kapunk egy relaxációs, lassú, gépi lebegést, és amikor kilépünk ebből a burokból, akkor visszatér a gyilkos Meshuggah/Voivod ihletésű mechanikus riff-pöröly. A Metrikus és A tegező között elhangzik az Állami Sláger alcímű Sztereotip. Elég szimpla a dal és nem csak WMD mértékkel mérve.

    Az első albumon talán a Carbon készült hasonló recept alapján, mint itt az Ohm. Kemény verzék, dallamos fogós refrén, kompakt, kerek kiszerelés. Az album legtöbb dalát Satandor jegyzi, de a másik gitáros Nihilak is hozott két dalt a korongra. Egyikük a különös effektekkel és skizofrén refrénnel felvértezett 50Hz, mely jó kis Meshuggah-féle zúzás, sajátos WMD ízekkel. Ráadásnak a gitárszólóban felsejlik a techno-thrash hőskora.

    A Klausztrofónián ott volt a vidám tangóharmónika futamokkal ellenpontozott komor, elektronikus Nullpont. Most is sikerült egy egészen fura hangulatú dalt alkotni, de amíg a Nullpont nálam nagyon betalált, addig a Bugárdi Melinda által csodaszépen elénekelt Háttal álmodó esetén alig várom, hogy elmúljon a dal. Értem én, hogy minden szokatlan és váratlan megoldásra vevő a Watch My Dying, de ez a szám nekem nagyon idegen ebben a zenei közegben. Gyakorlatilag egy akusztikus hangszerelésű, hangulatos, de kissé bealtatós nóta a Háttal álmodó, szürreális dalszöveggel egyedivé téve.

    Az álomvilágból a Hínár ránt vissza. Tüskés, szaggatott riffek, Gábor mély hörgése jellemzi a dalt. Nagyon destruktív darab. Az Om egy hosszan elnyújtott, borzongatóan sötét sóhaj. Egyfajta filmszerű felvezetés a záró 9 kapuhoz, mely komor dallamokkal felvértezett, változó tempójú súlyosság Nihilaktól. A gitárszólók megint csak szenzációsak.

    A Fényérzékeny felvételei nagyrészt Jaya Hari das stúdiójában, az Audioplanet-ben zajlottak, kisebb részt a Namanban. A keverést és a mastert ezúttal külföldi szakemberre bízta a csapat. Az utóbbi Meshuggah lemezeket is végső formába öntő Fear And Loathing Studio volt a helyszín és Jocke Skog (Clawfinger) az elkövető. Belekötni nem is lehet a hangzásba. A Klausztrofóniához viszonyítva talán egy kicsit szikárabb, de illik az új dalokhoz.

    8/10

    Kapcsolódó linkek:
    Az eredeti cikkhez kattints ide!


    « vissza
    SZAVAZÁS
    Melyik a kedvenc dalod a Moebius lemezről?