• мягкая мебель Днепропетровск
  • шкафы купе Днепропетровск
  • кухни Днепропетровск
  • Cikkek / Lemezkritikák

    Klausztrofónia - Eightball ’zine

    VulcANUS - 2005. Január 26. 14:23

    Watch My Dyingékkal egy egészen véletlenül elcsípett Pepsi tehetségkutató hülyeség kapcsán futottam össze először már elég régen, és ott egy közepes modern metal banda képét keltették bennem. Ez a felvázolt kép a Rendszerhiba című EP-jük meghallgatása után sem változott, de a Húsmágnes című előző EP-jüknél már beléjük szerettem. A zenére persze csont nélkül rá lehet húzni a Meshuggah és a Nevermore nevét, de szerintem azon a kiadványon mégis volt valami egyéni jellemvonás.

    Gaobr szövegei eléggé megosztják a zenehallgatókat, van aki szereti őket, valaki meg ki van készülve, hogy hogy is lehet ekkora szart írni. Én igazából a hangzásuk miatt szeretem őket, meg hát a csapat szerintem az első, aki rácáfolt arra az elméletemre, hogy magyarul is lehet nagyon jó modern metal játszani. A húsmágnest a mai napig bármikor szívesen meghallgatom.

    Az első nagylemezük, cikkem tárgya, a Klausztrofónia meg… Mit mondhatnék? Valami nem stimmel. Az Idomtalan című első szám kezdődése kifejezetten emlékeztet a Morbid Angel – Gateways to Annihilation c. lemezének első dalára, ez jó is lenne, de nem áll össze egésszé a lemez. Valami jó refrén nagyon hiányzik innen. A második Carbon egy közétpempós valami, de unalmas. Sajnos ez a vonal folytatódik a címadó dalban is, de mondjuk legalább itt a refrén valamennyire emlékezetes, de talán csak az egyébként elég gány szövege miatt. Az első dal amire felkaptam a fejemet a Nullpont volt, de sajnos ebben is csak a hülye harmonikaszóló miatt, amit akármennyire is mondanak, baromira ki lehetett volna hagyni. Poénnak jó, de kurvára nem illik bele a környezetbe. Egyébként a dal egy átlagos nyugizósabb valami, de átlagos. És sajnos meg kell mondjam, az egész lemez ilyen. Az ember csak azt érzi a lemez hallgatása közben, hogy végigzúz rajta valami súly, ami emlékeztet egy Watch My Dying nevű zenekarra stílusában, de annak egy haloványabb mása.

    Azért vannak pozitívumok is: a lemez egyetlen dala, amit tényleg maximálisan kedvelek, a Túladagolt Idő. Fantasztikus hangulata van, igazi beteg állat darab, koncerten illene játszaniuk. Bár itt is feltűnő a szám hossza, ugyanis a lemez tele van két percnél alig hosszabb darabokkal, 4 perc fölé csak ritkán másznak el. Na én nem azt akarom, hogy Dream Theater szerű szólórecskákat nyomassanak órákon keresztül, de mindig értékeltem a Húsmágnesben, hogy a számok elég hosszúak voltak, így volt időm felfogni hogy ez meg ez miért is jó, stb., itt viszont csak két percig van valami zaj a hangfalban/fülesben. Viszont a hangzás kiváló, pláne ha megfigyeljük, hogy a lemez szerzői kiadásban jött ki, tényleg bármely külföldi produkcióval felveszi a versenyt. Aztán Gaobr is változatosan énekel, még az igazi emlékezetes, kiemelkedő momentumok ellenére is megfigyelhető, hogy milyen új színekkel gazdagodott repertoárja. A szövegek most sem rosszak. Summa summarum: nem mondom hogy WMD-ék szar anyagot csináltak, de jót sem, nem mondom, hogy nem tetszik, de azt sem hogy igen, és végül nem mondom hogy megfáradtak, de azt mondom, hogy nem. Várom a koncerteket, ahol a számok biztosan zúzni fognak, és várom az új lemezt, amivel remélhetőleg kiküszöbölik a bemutatkozó nagylemez okozta csorbát.

    Kapcsolódó linkek:
    Eightball ’zine


    « vissza
    SZAVAZÁS
    Melyik a kedvenc dalod a Moebius lemezről?