• мягкая мебель Днепропетровск
  • шкафы купе Днепропетровск
  • кухни Днепропетровск
  • Cikkek / Lemezkritikák

    Klausztrofónia - Passzió.hu ’zine

    ? - 2005. Január 9. 12:27

    Miért itt élünk? - jut eszembe... Ha mondjuk egész Magyarországot, földestől, zenészekkel és rockerekkel együtt átvinnénk valamelyik skandináv országba (ami valljuk be, hogy nincs is olyan messze), akkor az maga lehetne a Kánaán. Ha itthon hagynánk az előítéleteket, a politikai csatározásokat, a gagyi és bratyi bagázst, viszont vinnénk magunkkal a nyelvűnket, akkor bizony lehetne átszabni a skandináv undergroundot. Minőségben pl. a WMD már üti azt a szintet. Elsőként bevallhatom, hogy nem kissé féltem ettől az első lemeztől. Féltem, mert a Hammerban a Replikával együtt második lett, és talán mindenkinek ismert a csapat és az újság összefonódása. Aztán elsőként Ary barátom kritikája miatt kezdtem revidiálni a véleményem. Végül megjött a promo...

    ajándékom, a gyúlékony csíra
    sarjad, feszít, hasogat, repeszt
    hová tehettem volna magamban
    miközben szomjazó gyökereket ereszt...

    Elsőként az fogott meg, hogy végre költemény szintű magyar szöveget énekelnek. Ráadásul tényleg nagyszerűek a szövegek. Viszont a durvább énektémák néha az érthetőség kárára mennek... pedig megérdemelné a teljes megértést, szövegkönyv nélkül is (ami persze megtalálható a bookletben).

    Zeneileg durva, extrém, skandináv stílusú underground muzsika érkezik, a maga összetettségében. Van itt black szerű károgós, bonyolultan aláfestett Technika angyala II. Meg doom szerű riffekkel is építkező, de alternatív szintikkel és énekkel is feltupírozott, amiben kissé érthetetlen szövegmondású black károgás is hallható - Túladagolt idő.

    De már az elején skandináv módra indul a bonyolultan progresszív thrash szerű Idomtalan. Változékony, kő durva középtempózás közben iszonyat durva, narrációs jellegű énektémával fogja meg az arra hajlamos hallgatóságot. Érdekes a black károgását is magábaszívó nótában a technikás, de kissé "alsószéle közepe technikás" gitárszóló is.

    Hasonszőrű a Carbon is, csak itt egy monoton bevezető érkezik. A dal elején a szövegét párhuzamosan két énekhang "énekli", majd kissé rappelés szerű ének hallható. Ez a dal kissé a slágeresebb vonalon is mozog, valamiféle NU metal szerűségű énektéma került bele. A gitárszóló lehetne itt is technikásabb, nem ennyire kiszámíthatóan egyszerű.

    A címadó Klausztrofónia szinti indítása már jelzi, hogy ez egy komolyabb nóta lesz. Aztán érkezik a doom szerű riffelés, és a durva death szerű ének:

    "levetkőzöm magam
    az örvényben, agglomerált hálóban
    nem értem, hogy nem értem
    hanem magam ellen
    nincs mit tennem, csak harapni engem "

    Ami egyben nagyszerű és kissé egyszerű az a dal refrén szövege: "kérlek, süss fel nap, fényes nap, a bárányok megfagynak" jellegű fordulatok nekem túl egyértelműek, de Veres Luca hangja kellemes egyszerűséggel nyomja a dallamot. Talán utoljára az AE Bizottságnál lepődtem meg a hasonlókon. Azért nem rossz ez így összedurvítva...

    A Nullpont, ha normális helyen élnénk akár mehetne a rádiókban - tévékben is. Itt egy akár táncolható sampler alap fölött emberi hangon fő a "foglalkoztat egy gondolat...". Kérem, végre lehet gondolkodni a szövegen! Azt hiszem, hogy nem ők lennének az első banda, akinek a lassú dalából lenne A sláger... Átvitt értelemben lehetne ebből a dalból egy "ONE", amivel sikerül az áttörés, és "megasztárrá" válhatnak. Ebből a kompozícióból a harmonikát kezelő Mario sem lóg ki.

    Ismét durvább progresszív, skandináv, NUtal-trhrash hallható a Horizont 16:9-ben. Amiben ugyan nem sikerül megérteni a horizontot, és nem is olyan "örök, mint a blues". Viszont a lassabb doom-osabb vonalat erősíti.

    A Technika angyala I sampler őrület után indul a már említett második felvonás: Technika angyala II, majd a Túladagolt idő.

    A Nicht vor dem Kind egy sampleres, változékony, középtempós, elvont vonatozás. "Zárat csókoltak kis cukorszemére" szövegrészlet is jól jellemzi a költemény értékű szöveget, tehát érdemes ismét gondolkodni rajta...

    A Gyúlékony csíra lehetne zeneileg a folytatása is a Nicht vor dem Kind-nak. Ez egy lassú nóta, amibe belefér az erősen rap ízű szövegordítás is. A keleties vonalat majd az azt követő sampleres-gitáros résztől válik kimagaslóvá a dal. Nekem viszont a benne hallható szokolrádió-rap vonulat nem annyira jött be...

    Az előző dal "Ránts ki a földet a négy sarkából, alatta biztos megtalálsz" sorainak értelmezése lüktet a fülemben, amikor a durván középtempós B-terv már nagyban megy. Itt is a sampler és a zakatolós Meshuggah riffek mellett a középrész progressziója az ami megfogott.

    A Nyers hát hosszabb sampler bevezetője után ismét a slágeresebb vonulat tör elő. Itt keveredik az akár death metalnak is mondható durvulat a slágeres NU egyszerűséggel. Nekem ez a csúcspontja a lemeznek. Nagyszerű modern hangszeres felfogás van az egész lemezen, és a keverést is csak dicsérni lehet.

    A végén már csak, levezető gyanánt a Kék ég, zöld fű elvont egyszerűsége hallható.

    Összefoglalva: Lehetnének nekünk "megasztár" csapataink. Jut eszembe: van remény? Kár, hogy nehéz a zenei és egyéb tévék sorsa. Annyira nehéz, hogy nincs idejük azzal foglalkozni, hogy általában a ma magyar emberét nem csak a pornósztárok, meg a középszerű popcsillagok érdekelhetnék. Hanem vannak itt gondolkodó arcok is, mint például a WMD...

    10 / 10



    « vissza
    SZAVAZÁS
    Melyik a kedvenc dalod a Moebius lemezről?