• мягкая мебель Днепропетровск
  • шкафы купе Днепропетровск
  • кухни Днепропетровск
  • Cikkek / Lemezkritikák

    Klausztrofónia - Hammerworld Magazine 2004/12

    Uzseka Norbert - 2004. December 2. 12:57

    A Watch My Dying első albuma a Klausztrofónia. A múlt évi Húsmágnes EP-hez mérten zeneileg kissé befogadhatóbb, leheletnyit kevésbé komplex, talán egységesebb is – de könnyen emészthetőnek, egyszerűnek így sem lehetne nevezni.

    Ha "csak úgy" hallgatnám, azt mondanám, ez a banda modern, súlyos, szélsőséges és kísérletező formában játssza a metalt. Elmondható, hogy a Meshuggah vagy a Nevermore nagy hatással lehetett a WMD-re, amúgy meg itthon beleillenek abba a sorba, melybe az igazán úttörő, másra-újra törekvő csapatok tartoznak, mint pl. Leukémia, Slogan, Unfit Ass., Korog, Gire stb.

    Alapvetően nagyon nehéz, de irgalmatlan erejű, jó hangzású metal zene ez, ami koncerteken is működik. Ugyanakkor ha az ember nekiül a szövegkönyvvel, és belemerül, akkor érinti meg csak igazán sötét mélysége. Ugyanis ez az anyag leolvasztja a valóság felszínét, a bőrét és húsát, és pőre iszonyatában tárja elénk rozsdásodó, hideg acélvázát, és mindazt a szörnyűséget, ami napjaink mögött húzódik. Akár személyes értelemben, akár a nagyvilágban. Bár ez a meghatározás sem igazán helytálló, hiszen Gaobr szövegei az eddigieknél is elvontabbak. A magam részéről nem mindig tudom értelmezni őket, de érzéseket keltenek, olyanokat, amiket nem akarok leírni ide. És ezek a szövegek nem konkrétan a fentiekről szólnak, hanem az tükröződik bennük. Philip K. Dick művei jutnak róluk eszembe, meg kiakasztó művészfilmek – a Klausztrofóniához mérten a Mátrix trilógia móka és kacagás.

    A legtöbb dal – immáron okosabban használt – ritmustörésekkel, témaváltásokkal operál, remek dobjátékkal, ki-befordított riffekkel, de sok helyütt szintetizátor teszi hangulatosabbá a dalokat. Gaobr tiszta éneke jobbára darkos, annak, ami, rendben van, de sűrűbben hörög, üvölt, károg, szaval, ilyesmik. A címadóban Gaobr négyéves kislányát is hallani, de "duettje" a kiakadtan üvöltő apjával nem kedves, hanem hidegrázós. A negyedik Nullpont az egyik nóta, aminél (zeneileg) megpihenhet kissé a hallgató, ez ugyanis egy trip-hopos, wave-es téma, még tangóharmónika is van benne… A félelmes Túladagolt idő is hasonló, csak ebben mintha King Crimson/Eclipse-rokonságot mutatnának a szálló hangok. A Technika angyala a Metallica …And Justice For All-jának ridegségével rokon – de messze nem ez a legbetegebb tétel… Én az amúgy zseniális, kilencedik Nicht vor dem Kind-nél szoktam elveszíteni a fonalat, utána a Gyúlékony csíra egyszerűen befogadhatatlan, a B-Tervből csak annyit fogok, hogy olyan, mintha a Fight (Halford Priest utáni bandája) Immortal Sin-jének totálisan kiforgatott alapriffjét használná, a Nyers hátban pedig már grindcore ritmusokkal zúz le végképp a banda. És a szó szerint szép záró Kék ég, zöld fű, amiben madárdal, akusztikus gitár, és messzinek tűnő beszéd van csupán, már szinte egy halottnak adja a feloldozást… Fájdalmas ez az album. De ez a befejezés mégis képes valami pozitívat adni az embernek. Sőt, valahol a legdurvább zúzdák is energiával töltenek el. Furcsa.

    Különben az eddig nem említett Idomtalan, Carbon és Horizont 16:9 valahogy kicsit könnyebb esetek, még ha az utolsó Nevermore-hoz hasonlóan súlyos és borult nóták is.

    Az az underground tábor, amely a korábban felsorolt csapatokat értékeli (plusz mondjuk Dillinger Escape Plant, Mastodont, Neurosist stb.), a WMD-t is keblére öleli majd, a többieket viszont csak koncerten győzhetik meg (ami amúgy menni fog nekik, mert veszettül zúznak élőben). Egészen különleges, kiemelkedő album a Klausztrofónia, méltó a korhoz, melyben született. És persze mindenki jobban járt volna, ha nem kell megszületnie.

    U.N. / 10



    « vissza
    SZAVAZÁS
    Melyik a kedvenc dalod a Moebius lemezről?