• мягкая мебель Днепропетровск
  • шкафы купе Днепропетровск
  • кухни Днепропетровск
  • Cikkek / Lemezkritikák

    Klausztrofónia - Komárom-Esztergomi Est

    Vortex - 2004. November 18. 13:48

    A Watch My Dying két ígéretes Ep (Rendszerhiba és Húsmágnes) után idén novemberben adta ki első nagylemezét. A korábbi anyagok változatos, komplex zenét tartalmaztak, míg a Klausztrofónia letisztultabb képet mutat. Ugyanakkor hiba lenne azt állítani, hogy könnyedebb lett a WMD muzsikája. Tény, hogy nincsen minden dalban 50 témaváltás, de a hangulat sokkal nyomasztóbb. Az album gerincét pörölyszerű death metal riffek és változatos énektémák alkotják, amelyek a dob/basszus fifikás megoldásaival kiegészülve irdatlan súlyos elegyet alkotnak. Nem fogadható be az anyag első nekifutásra, de aki egyszer elcsípi a hangulatát, garantáltan nem tudja kiseperni a füléből Gábor remekbe szabott szövegeit. Versként, akár zene nélkül is érdemes elolvasni a sorait. A számokat több helyen szövik át dallamok, de a legtöbb helyen hörgés/károgás/szövegmondás érthető kombinációja hallható. Az album egyértelmű csúcspontja a Carbon, amely húzós tempójával már elsőre kiugrik a Klausztrofóniáról. Aztán később még lehet kedvenc a Máriós harmónikával megspékelt darkos Nullpont, a menetelős B-terv, a Veres Luca gyerekhangjával sokkolóan ható címadó vagy a modernebb Horizont 16:9. A Klausztrofóniát bármilyen külföldi lemez mellé oda lehet tenni. Sem zene, sem sound, sem mondanivaló, sem borító tekintetében nem kell szégyenkeznünk miatta. Kétségtelen, hogy az idei év egyik csúcsteljesítménye.


    « vissza
    SZAVAZÁS
    Melyik a kedvenc dalod a Moebius lemezről?