• мягкая мебель Днепропетровск
  • шкафы купе Днепропетровск
  • кухни Днепропетровск
  • Cikkek / Lemezkritikák

    Klausztrofónia - Torzo ’zine

    dj - 2004. November 10. 13:55

    Mit kezdjen az ember, ha egy alapvetően metal zenekar ír egy olyan számot, ami talán a Bonanza-féle dark-pop-hoz áll legközelebb, és az énekes olyanokat énekel benne, hogy "foglalkoztat a gondolat, játszom / egy furnérkoporsóval / nézem az esőt, hogy / miként veri el az intézeti temetést"? Az egészet tovább bonyolítja, hogy Mario harmonikán vendégszerepel. Szóval így állunk. Én elkezdem, de nem vállalok felelőséget érte.

    Az Idomtalan Morbid Angel-t megszégyenítő death metal túrással kezdődik, és folytatódik, legfeljebb a szintetizátor viszi el másik irányba, és akad pár szokatlan ritmusmegoldás is. Az énekes hörög.

    A Carbon egy kissé beteges mondókára emlékeztet, főleg úgy, hogy a hörgés alá furcsa énekdallam került. A pattogós ütem alapjaiban tánczene, de a gitár továbbra is metálos. Persze ide is került szokatlan kiállás, és aztán ismét kezdődik a tánc, és a zúzás.

    A Klausztrofónia alatt felmerül a kérdés, hogy az énekes/szövegíró természetes szóhasználata-e az agglomerál, mert például nekem eszembe nem jutna, hogy a felhalmoz helyett ezt használjam. Részletkérdés. A szám amúgy átlagosabb: hörgős, csattogós.

    A Nullpont a bevezetőben van.

    A Nullpont pittyegését szakítja szét a Horizont 16.9 doom riffje, amit újra és újra komplex ütem tesz szokatlanná. Újra kiállások következnek, belefordítva a metálba. A "bifokális üveghegy" gyönyörű költői kép. De tényleg.

    A Technika angyala (a bevezető utáni) kezdőriffje minőségi teljesítmény, amit átlagos death metal csépelés ront el. Ezután az album legszéttörtebb ütemei következnek, hangulatos megoldásokkal.

    A Túladagolt Idő zenéje és szövege is zseniális. Filmzenés szintetizátor effektek, berobbanó gépies gitárok. Tökéletes dal.

    A Nicht vor dem kind a szöveget megfestő gyerek hangokkal zaklatja fel a hallgatót.

    A Gyúlékony Csíra környékére fáradok, a zene kifejezetten taszítóvá válik, monoton, fojtogató ütemen, átlagos riff éktelenkedik. Nehéz dal.

    A B-terv szövege ismét zseniális, a zenében apró, stúdiós trükkök vannak, amúgy metal, továbbra is, feszesen eljátszva.

    A Nyers Hát vázát a blastbeat képezi, ettől, és a rendhagyó váltásoktól (a dallamos betétek betegesek) a legdurvább szám a lemezen.

    A Kék ég, zöld fű éteri hangulata lelassít, ami nem árt.

    A magyar zene egyik legszokatlanabb műve a Klausztrofónia. Nem hibátlan, a hörgés például kifejezetten átlagos, és ósdi megoldás a többi előremutató ötlethez képest. Ezeket viszont kellőképpen kidolgozták. A zenekar szerint egyszerűbb a zenéjük, mint volt, ami igaz is meg nem is. A hangulat pótolja a korábbi összetettséget, és így továbbra is nehéz a Watch My Dying-ot hallgatni. De érdemes érte küzdeni.

    4/5 pont

    Kapcsolódó linkek:
    Torzo


    « vissza
    SZAVAZÁS
    Melyik a kedvenc dalod a Moebius lemezről?