• мягкая мебель Днепропетровск
  • шкафы купе Днепропетровск
  • кухни Днепропетровск
  • Cikkek / Lemezkritikák

    Húsmágnes - Hathor’s Firegarden

    Hathor - 2003. Augusztus 10. 13:59

    Mindenekelőtt külön köszönet a Watch My Dying zenekarnak a very special Watch My Dying edition cédéért! Ugyanis egy lemezen van a 2000es Rendszerhiba" a legújabb és "Húsmágnes" című hanganyag és ennek angol
    nyelvű változata a "Fleshmagnet". Merem remélni, hogy ennek az angol verziónak nyomós oka van, hiszen a Watch My Dying meglátásaim szerint egyike azon magyar zenekaroknak, akik zenéje abszolút exportképes.

    Azt, hogy milyen is ez a zene párszor már volt szerencsém ecsetelni, mivel ezek a dalok számomra egyáltalán nem ismeretlenek, hiszen egyik kedvenc időtöltéseim közé tartozik a Watch My Dying koncertekre való járás. És kötve hiszem, hogy Magyarországon akad olyan metalos arc, aki még nem hallott róluk, és aki hallotta vagy látta őket egyértelműen pozitív véleménye van muzsikájukról. Mondjuk részemről engem két évvel ezelőtt nyűgöztek le ezzel a halálos zenével. Hátigen halálos, és egyáltalán nem egyszerű dolog a Watch My Dying féle világ, nem kevéssé beteges, és nagyonis kreatív. Minden pillanatban váratlan zenei műveletek fordulnak elő, általában ezek az akciók a meglepetés erejével hatnak, és felborítanak minden eddigi megszokott rendet. Van bennük death alap, és rengeteg elborult jazzes mibenlét, sikoltva hörgés, ordítás, ének, mindez teljesen öntörvényű Watch My Dying féle rendben bukkan fel. Minden nóta egy külön hadművelet, és legyalázza a hallgatót és persze le is bilincseli. Ezen dolgok mellett teljesen űr a zene, értem ez alatt, hogy ezen elborult motívumok valami olyan különleges
    hangulatot tudnak képezni, ami már szinte nem is ehhez az univerzumhoz tartozik. Valahol határeset ez már a komolyzene és a metal között, mintha a századelő szürrealista zeneszerzőinek agytermése volna.
    Merő egy disszonanciája ellenére sajátos módon harmonikus és kerek egész ez a muzsika. És van úgy hogy néha szinte darabjaira hullik egy nóta, majd hirtelen egy csokorba fogja össze a dolgokat egy "iszonyatos" dobszóló vagy más.
    Részemről én szeretem az elborult és agyament fázisokat, de ugyanúgy nagyra értékelem mikor sodor előre a kérlelhetetlen lendület. Külön imádnivaló még ebben a zenében, hogy irgalmatlan jó élete van benne minden hangszernek, hol a gitár viszi a prímet, hol a bőgő irányából érkeznek hihetetlen jó zörejek, hörgés és sikoly és tiszta ének kellemes arányban van jelen és senki nem mászik a másik nyakára, hallhatóan minden muzsikus hozzáteszi saját kreativitásának formabontó termését.
    Mindezek mellett ez a zene nagyonis eleven és élő valami. És különleges pluszt adnak a dolognak az itt-ott felbukkanó hangulatkeltő elemek, világtól elrugaszkodott hangok és zörejek. Mindamellett a szövegvilág is szerfelett érdekes, itt aztán semmi sem egyértelmű és minden metaforikus, olyan mint anno a dadaista költők egy-egy verse. És maximálisan illik a zenéhez, bár megfejtésére nem igazán vállalkoznék.
    Tény, hogy ezen zene hallgatása igazi élmény és öröm, viszont koncerten látni a Watch My Dying zenekart katartikus élmény, részemről remélem, hogy minél többször lesz szerencsém találkozni velük, és azt is, hogy
    mindig egyre több emberre lesz hatással ez a zenei csemege.



    « vissza
    SZAVAZÁS
    Melyik a kedvenc dalod a Moebius lemezről?