• мягкая мебель Днепропетровск
  • шкафы купе Днепропетровск
  • кухни Днепропетровск
  • Cikkek / Lemezkritikák

    Húsmágnes - Zenemagazin ’zine

    esgé - 2003. Április 10. 14:06

    Az 1999-es alapítású bandától ilyet azért nem vártam... Tudtam, hogy nagyon jók, láttam is már őket élőben az elmúlt nyáron. Színpadképükről annyit mondanék csak, hogy sikerül átvinniük -sőt- azt a brutalitást a világot jelentő deszkákra, ami a felvételeiket jellemzi.

    Sorban ez már a második kiadványuk, amit a "Rendszerhiba" debütáló anyag előzött meg. A csapatról abszolute nem lehet elmondani, hogy nem törtetnek, hisz anno a Pepszi sztárcsinálóra is beneveztek, aminek egyébkétn egy szép eredménye lett... Nade ez megtalálható a biográfiájukban, ami meg nálunk is megtalálható a "zenekarok története" rovatunkban.

    A borítón valami futurisztikus-elektro-nemtudommilyen díva feszít, aki kísértetiesen hasonlít a lefolyóban épp eltűnő vízre.

    Összesen 7 szám van a korongon, amiből az első amolyan intró féle lett, szöveg nélkül: "Terápiarezisztend".
    Őt követi a "Szájzár", amiben azthittem a banda minden oldalát kiismerem... Az elején valami indusztriális zörejt követően a muzsika már majdnem deathba hajlott, főleg az éneket tekintve. A hörgéshez nagyon jó hanggal rendelkezik Veres Gábor, aki igazán belead apait-anyait. Mikor az ember éppen kezdene ráunni (az egyébként megunhatatlan) formára: erőteljesebben belép a gitár és egy szaggatott ritmussal feltép minden ideget. Azthiszed repülsz, de csak utána jössz rá, hogy ez csupán egy könnyed húros hangszer. A végén az ember észreveszi, hogy már nem hörgés megy: ritmusos ének (azért ne egy popdalt tessék ideképzelni, keményen metalos ének ám az!). Visszazúz a végén a folyamatos váltakozás: hol torokhang, hol pedig az említett karcos megeresztések. persze egy ’majd hét perces számba ez belefér.

    "Az eredeti testforma" itt jön ki leginkább a modern metal törekvés. Eszméletlen dallamos témák, az embernek egy furcsa érzése van: ilyen énekhez mélyre hangolt gitárt várna, de nem ezt kapja... Hiába, az ellentétek vonzzák egymást:))

    A "Yang"-ot kicsit nehéz volt befogadni: talán ez lóg ki legjobban a lemezről. Softosabb, mint bármelyik, de azért a kellő energia is megvan.

    Hatodikként egy másfél perces akkusztikus blokk jön, örlő gitárral.

    Utolsó a címadó dal, azaz a "Húsmágnes". Itt ötvözték a legtöbb stíluselemet. Elég komplikált lett a nóta, de ettől viszont nagyon üt!

    Az egész album mestermű. Nemzetközi szinten is lazán megállná a helyét. Megdörren, mikor berakod a lejátszóba és megöl... Kell ennél több?!

    Kapcsolódó linkek:
    Zenemagazin


    « vissza
    SZAVAZÁS
    Melyik a kedvenc dalod a Moebius lemezről?