• мягкая мебель Днепропетровск
  • шкафы купе Днепропетровск
  • кухни Днепропетровск
  • Cikkek / Koncertbeszámolók

    Hegyalja Fesztivál beszámoló 2005. - Hardcorefreaks ’zine

    Lunatic - 2005. Július 15. 13:04

    Több órás vonatozás után megérkeztünk Tokajba, majd kb. 20 perc séta után már a Tisza kempingben voltunk. Mivel késő délután értünk oda, az "A" vagyis a főkemping már megtelt, így a "B" részleg felé irányítottak minket. Nem messze az India sátortól táboroztunk le, ami külön jó volt, mert a legjobb bulikat ott rendezték meg. Egy gyors sátorállítás után máris a koncertek felé vettük az irányt.

    Számomra a Hegyalja fesztivált a pesti Faceman nyitotta meg. Annak ellenére, hogy Mezőtúron nem hasaltam el a teljesítményüktől, most határozottan tetszett a bő félórás műsoruk. Andres a szokásos szövegét nyomatta: "Gyertek ide előre, na gyertek már!" :) Volt pogó is, meg bólogatás, de nem voltak valami sokan.
    Faceman után megnéztem a VL45-t. Most nem vokálozott a lány, ettől függetlenül a wan2-s bulijuk jobban bejött. A hangolásnál már éreztem, hogy nem lesz valami kiemelkedő koncert, nem is tévedtem. Mellesleg a Jim Beam színpadra tették őket, ami -megítélésem szerint- kicsit nagy falat egy szinte full ismeretlen bandának.
    A következő fellépő a tehetségvadászat győztese, a diszkórokkos Cyborn volt. Bacsa Gábor most nem fogott gitárt a kezébe, csak simán énekelt. Néha eléggé úgy tűnt, hogy nem tud mit csinálni a kezével, hehe...
    Aztán jött az egyik kis kedvencem, a Watch My Dying. Oldalakat írhatnék a buliról, de röviden annyi, hogy az extrém megoldásokkal teletűzdelt matekos zene mellé ugyancsak extrém megjelenést produkáltak a fiúk. Az első pár számon feltűnt a színpadon 3 nőszemély, valami iszonyatosan brutális szerelésben: fehér hálóingszerű ruha, otromba maszk és piros paróka. Először jól meglepődtem, utána meg ott röhögtem, mert a táncuk sem volt semmi. Ott hajladoztak, csúsztak-másztak a színpadon, aztán egyszer csak eltűntek. A koncert vége felé, az utolsó pár számra megint visszajöttek, de közben átöltöztek. Ezúttal fekete és piros volt az összeállítás. A maszk kicserélődött, a piros parókák pedig lekerültek, de a tánc az maradt. Igazából vegyes érzelmeket váltott ki belőlem ez a show-műsor, mert egyszerre volt meghökkentő, nevetséges és elgondolkodtató...
    Hogy a WMD produkciót feldolgozzuk, hagytunk magunknak egy kis időt. A pihengetés után visszazúztunk Insane-re. Most valahogy jobbak voltak, mint Mezőtúron. A közönség is vette a lapot, szóval jól sikerült a buli.
    Insane után jött egy kb. másfél órás üresjárat. végig az álmossággal küzdöttem, mert mindenképpen meg akartam nézni a Remorse-ot. Régen láttam őket, és nagyon hiányoztak már az öreg thrasherek. Végülis kibírtam, aztán egyedül nekivágtam a nagyjából 100 méteres útnak, ami az India színpad és a sátorunk között volt. Már a hangolástól jó kedvem lett és magamhoz tértem, aztán a húrok közé csaptak Zsoltiék. A maréknyi közönség nagyon jófej volt, cserébe a zenekar egy jóhangulatú thrash bulit nyomott az éjjel közepén. A koncertet a nemrégiben megjelent Harc! bemutatójaként is felfoghatjuk, mert főleg az új korongról szemezgettek az ózdi bácsik... :)

    Kapcsolódó linkek:
    Hardcorefreaks


    « vissza
    SZAVAZÁS
    Melyik a kedvenc dalod a Moebius lemezről?