• мягкая мебель Днепропетровск
  • шкафы купе Днепропетровск
  • кухни Днепропетровск
  • Cikkek / Koncertbeszámolók

    Hegyalja Fesztivál 2005 - soknapi élménybeszámoló - zene.hu

    ? - 2005. Július 15. 13:07

    Eljött végre hát, mit annyian vártunk, a július közepe, hogy ismét együtt bulizhassunk Tokajban – azaz Rakamazon, csak így jobban hangzik. Július 13-17- ig csak a miénk volt a terep, no meg a jó zenéé, és természetesen a környezettudatos eszméé, hiszen 2000 óta azért rendezik itt meg ezt a fesztivált, hogy felhívják a figyelmet a környezetvédelem fontosságára. Itt, ahol a part szabad…

    Idén még inkább érződött, mint az előző évben, hogy lassan kinövi magát ez a remek rendezvény. És most nem csak a két kemping telítettségére gondolok, hanem arra, hogy az embereknek már nem elég ez a négy nap… A többi fesztiváltól eltérően nem az 1., de nem is a 0. napon jön le a legtöbb ember, hanem jóval előtte. Nem egy emberrel találkoztam, aki szerda helyett hétfőn, sőt vasárnap leutazott a tokaji hegyek közé, hogy jó helye legyen és megalapozza a bulihangulatot. Sokan egész évben erre spórolnak és ez a legszebb pár nap a nyárban – hát miért ne hosszabbítanák meg? Ezúton üzenem a szervezőknek, ideje lenne komolyabba is foglalkozni ezzel a ténnyel!

    Én sajnos csak szerda reggel érkeztem meg a szőlő és a bor városába, úgyhogy a pótkempingbe tudtam csak bejutni – némi nehézség árán. A vasútállomástól nincs olyan "hűdemessze" a rakamazi kemping, de azért az elmúlt években megszokott Borsodi emeletes busz jól jött volna. Nem tudom, miért nem volt idén, de remélem ez jövőre megoldódik, mert majd megszakadtunk a cipekedésbe. A taxisok bezzeg biztos megszedték magukat…

    Na mindegy, a lényeg, hogy elfoglaltuk jól megérdemelt helyünket, és mire felvertük a sátrat, olyan forró lett benne, hogy be sem tudtunk menni. Hurrá! Irány hát a város, térképezzük föl a népszerűbb vendéglátóhelyeket. Van itt minden, mi szemszájnak ingere, a fehérbor imádók valóságos Mekkája. A délután javarésze a régi ismerősökkel való beszélgetéssel telt el, hiszen Tokaj tényleg jó találkahely minden Észak- és Kelet-magyarországi fiatal számára. Ismerősök elé kimentünk még az állomásra, aztán irány a fesztivál területe, amit délután 5-6 körül nyitottak meg a nagyközönségnek. Hétkor kezdett a Jurij a Zöld Színpadon, akiket nagyon szeretek, úgyhogy becsábítottam a barátomat és még két havert, hogy itt kezdjük a nullnapi bulizást. A Debrecen környéki srácoknak nem sok kellett, hogy megmozgassák a tömeget, két-három szám után már tucatnyian ropták a színpad előtt. Ezután a nyíregyházi Dust csapott a húrok közé. Már láttam őket föllépni, és ezért kíváncsi voltam, mit nyújtanak itt. Ez kicsit keményebb zene ugyan, mint a Jurijé, de az itteni közönségnek ez is bejött. Bár náluk talán többen hallgatták a dalokat csendben ülve, fejbólogatással kísérve.

    Nem vártuk meg a végét, mert a Jim Beam színpadon lassan kezdett a Macskanadrág, akiket már régóta meg akarok nézni élőben. Elsőnek a közvetlenségük fogott meg, mikor följöttek a színpadra rögtön kommunikálni kezdtek a közönséggel, akik minden hangolást tombolással kísértek. Garfieldék elmondták, hogy remélik jobban sikerül majd ez a buli, mint a Vekeri Fesztiválbeli, mert ott nagyon elszarták. Nem tudom, pontosan mire gondolhattak, mert ott sajna nem láttam őket és nem fejtették ki részletesen a szitut. Mindenesetre szerintem baromi jól játszottak, és elég sokat is, bár a technika ördöge megtréfálta őket egyszer. A második meglepetés az volt, hogy secperc alatt megtelt a Jim Beam sátor, ami azért nem kicsi… Már eléggé sötét volt fél tíz felé, és csak annyi lehetett látni az emelvényről, ahol álltam, hogy az egész sátor hullámzik. Iszonyú jó látvány volt. Macskanaciék el is mondták, hogy mennyire jól érzik magukat, és ahhoz képest, hogy nulladik nap van nagyon jó a buli. Nem is hagytak semmi lazítási lehetőséget, aki a sátor első felében tartózkodott, annak kemény pogóban volt része…

    Még a vége előtt sajnos el kellett hagynom a terepet, mert az Indiában kezdett a Watch My Dying, a barátom egyik kedvence. Bár én nem igazán kedvelem a zenéjüket, végignéztem a koncertet, ami azért látvány terén nagyon ott volt a szeren. Két táncoslány tette ugyanis színesebbé a show-t, akik ruhát is váltottak egyszer. Nekem személy szerint az tetszett a legjobban, amikor az énekes és a gitárosok egyszerre rázták a hajukat, igazán impozáns látványt nyújtott. Egyetlen számuk tetszik, azt szerencsére le el is játszották. Ezután a kemény koncert után sem volt lazítás, az India sátorban a SZEG zúzott a deszkákon.

    A ma estéből még érdekelt volna a Hair musical a Debreceni Rocksuli előadásában, az ózdi Remorse zenekar koncertje, valamint a tavalyi hegyalja mintájára hajnalig roptam volna a Jim Beamben a Rockdiscoban. Mármint ha nem lettem volna olyan fáradt az aznapi eseményektől, hogy szinte kómába estem amint a sátorhoz értem…

    Kapcsolódó linkek:
    Zene.hu


    « vissza
    SZAVAZÁS
    Melyik a kedvenc dalod a Moebius lemezről?